Már eltelt 20 hét. November 1-étől hivatalosan is keresőképes vagyok. Vagyis, meggyógyultam. Vagy mégse?

A hivatalos gyógyulási idő 4-6 hónap: én most tartok 4,5 hónapnál. Szeptember 15 óta mankó nélkül járok. Eleinte nagyon sántítva, most már kevésbé. Szorgalmasan járok gyógytornára a BLESZ-be Veronikához. Veronika nagyon vicces, kicsit katonás, de poénkodik sokat. A mantrája: szépen járunk nem sántítunk! Mindig találunk új gyakorlatokat a fő célkitűzéseinkhez: a lábak kiegyensúlyozása, a bal boka erősítése. Mindig nyávogok, hogy de miért fáj az én bokám, ha a lábszárcsontjaimat törtem el és nem a bokámat, ő pedig mindig elmagyarázza, hogy a boka egy szerkezet amibe belecsatlakoznak a lábszárcsontok. Mostanában ugrándozunk: step padról kell leugranom előre/hátra/oldalra és még mindig nagyon gáz, mindig mindig a jobb lábamat teszem le egy töredék másodperccel hamarabb, mert nem merem a bal lábat terhelni. 

De ha nem sietek, már nem sántítok. Lépcsőn felfelé tök jól megy, lefelé még nagyon döcögős. Táncolni pl. egyáltalán nem tudok. Tegnap voltunk Diwali ünnepségen és volt Bollywood Disco: valami eszementen táncoltak az indiaiak, a pasik úgy nyomták mint a filmekben, fantasztikus hangulat volt.

Biciklizni már egy jó hónapja bringázok. Horvátországban sokat bringáztunk Rovinj mellett, isteni volt. Ott egy kisebb montival mentem, hasonló volt, mint az enyém, amit elloptak, persze egyszerűbb is, de egész jól ment. Mondjuk a sziklás emelkedőn nem bírtam/mertem felmenni.

Aztán bicikliztünk Pesten, illetve levittük a bringámat Tatára és ott nagyon jókat bringáztam a tavak körül. Patrick elment Franciaországba, az én bringám visszakerült Pestre, november elején szebb idő van, mint szeptemberben, így most megint muszáj volt tekerni.

Tegnap elvittem a Fannit az Új Udvarba próbálni 11re, aztán elmentem a Vikihez és kitekertünk a Rómaira. Előtte megmutatta nekem a gázgyári lakótelepet: az valami varázslatos hely! Múlt század elejei harmonikus, átgondolt, pont kellemesen díszített épületek, nagy nyugis fák, békés hangulat. Sose jártam még arra, anyu se ismeri, pedig sok fimet forgattak arra. Kíváncsi vagyok, milyen emberek lakhatnak ott? A parkoló autók alapján se túl gazdagok, se túl szegények. A Rómain minden nyitva volt! Így november 6-án hekket ehettem rövidujjúban az Evezősben. Majd én vissza, és Fannival hazatekertünk 3 után.

Ma azt hallottam az időjárás-jelentésben, hogy még szép idő lesz, ezért úgy döntöttem, kimegyek anyuhoz bringával. 2x15 km kb., jó lesz edzésnek.  Odafelé csak azt éreztem, mennyire nem vagyok fitt még: alaposan leizzadtam, mire Mátyásföldre értem. Eddig és voltam túl vakmerő, de most 5x olyan óvatos vagyok: annyira megállok minden kereszteződés előtt körbenézni, hogy volt olyan, nekem zöld volt a lámpa, és mégis leszálltam. A bringám szuper, de! A Gepida Alboin 300 egy klassz trekking bicikli, arra is vettem, de nem egy ideges, fordulékony monti. Olyan mint egy erős, biztonságos csatahajó.

Visszafelé, mivel lejt, könnyebb volt jönni. Ellenben nagyon hamar sötétedett, és ez engem nagyon zavart. Féltem, bizonytalankodtam, zavart, hogy nem látom rendesen az utat, hogy a sok avar miatt nem tudom, milyen az út alattam, hol vannak a gödrök. Későn veszem észre az embereket, a szembejövő autók világítása vakít, nem szeretem! És az emberek olyan hülyék: 5 méter széles járdából 2 m a biciklisáv, de a gyalogosok a biciklisávot választják. Az Andrássy úton két kocsi közül hirtelen elém lépett egy gyalogos csajszi: eléggé bazmegoltam, és nem finom nőiesen. Szembejön apuka 3 gyerekkel, és a gyerekeknek nincs lámpája. Rettenetes.

Hazafelé a Lánchídon megvilágosodtam, és azt hiszem, rájöttem a baleset okára. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.