Ma kellett mennem vissza varratszedésre. Tanakodtunk anyuval, hogy mikor jöhetnek a betegszállítók. Abban egyeztünk meg, ma nem lustálkodom, 8-ra kész leszek. 7-kor mentünk is zuhanyozni,  majd épp reggelihez akartam leülni f8kor a hálóingben, amikor gyanús zaj ütötte meg a fülemet. Mondtam anyunak, nézzen ki, mert rosszat sejtek. És valóban, a betegszállítók voltak azok. Anyu teljesen bepánikolt én meg osztottam az utasításokat, hogy akkor csomagoljon szendvicset, én megyek fogat mosni, ő keresse meg a szállítólevelemet, meg a zárójelentést. Na, pánik hatványozódott, nincs meg a zárójelentés. Hogy úristen, ő biztos otthagyott minden papírt Csillánál, a könyvelőmnél! (pedig előtte direkt lefénymásoltattam vele mindent, hogy csak a másolatokat vigye) Csilla intézi ugyanis a táppénzemet, nekem ebben semmi tapasztalatom nincs, majd 37 évesen most vagyok először táppénzen. Na, telefon Csillának: igen, minden papír nála, de ő otthon, papírok az irodában és bár a János mellett lakik, nem tudja behozni. Anyu mondta, lemegy az idióta háziorvoshoz, és utánam hozza a Jánosba. Persze, Mátyásföldről, BKV-n, asztmásan, fulladva, miközben én mentóautóban, buszsávban... Mondtam neki, a háziorvos faxolja el, vagy ha nem akarja, faxolják el a patikából. A mentőautóban tessék-lássék megfésülködtem (ez otthon elmaradt) és felhívtam Csaba doktort, aki azt mondta, semmi gáz, kérjek másolatot a rácsos ablaknál. Anyunak telefon hogy no para, ne menjen sehová. Még néhány sms neki, hogy ne pánikoljon. Tényleg rossz volt látni, hogy majdnem elsírta magát a tehetetlenségtől meg a rég "jajmostmilesz" reflextől, miközben csak 3 nyamvadt oldalt kellett kinyomtatni újra. Bakker, a bíróság is ad mindenről másolatot, 100 ft/oldalért, ha kell én fizetek a János kórháznak 300 ft-ot.

A mentőautóban volt egy idős néni, akit kitettünk a Kékgolyóban, az onkológián. Szörnyű, de végig arra gondoltam, amíg a betegszállítók visszatértét vártam, hogy inkább a másik lábam is törjön el egyszer, csak ide ne hozzanak soha.

A betegszállító sofőrje egy bajuszos fickó volt, aki hazahozott 2 hete is, ő nagyon kedves. De a kísérő is kedves volt, ő szerzett be pl. nekem egy új zárójelentést.

A Jánosban Csaba dokira várni kellett, mert műtött. És persze egy csomóan várakoztak. Amikor beértem, leszedte a kötést, ami csodás érzés volt. Ugyan a ragasztó letépés nem volt annyira finom, de vegyük részleges gyantázásnak. Igazi most úgyse lesz egy ideig. A varratkiszedés már kevésbé volt finom, rendesen grimaszoltam, pedig hülyeség, inkább kellemetlen, mint fáj. Mondta is, ennyi volt, lehet zuhanyozni. Azért kinyafogtam, hogy leragassza. Nézte, mennyire hajlik a bokám-térdem: hát nem rózsás. Ezt írta az ambuláns lapomra: "Peroneus functio megtartott, de a boka extenzio a nullát még nem éri el. Térdfunkcio 0-0-60 fok." Javaslat pedig a következő: "A térd-és bokafunkcio helyreállítására 14 alkalommal gyógytorna javasolt, amennyiben az utókezelőbe eljutni nem tud, háziápolás keretében." Fasza, hogy ilyen roki vagyok. És persze megtudtam: a 6 hét nem azt jelenti, hogy a 6 hét+1. napon már ugyanúgy fogok sétálni. Nem. +1-2 hét mankózás, újra tanulunk járni. És mivel én fiatal vagyok (bár elkezdtem idiótán nyávogni, hogy á, öreg vagyok, erre nem azt mondta, hogy nem öreg, hanem hülye, hanem kedvesen, hogy dehogyis, Ágnes, maga még nagyon fiatal), ez hamar fog menni. Szóval augusztus is kakukk :(

Megtudtam még, hogy rosszul mankózok, mert nem röpködni kell a mankóval, hanem talpérintéssel csoszogni. Jó, hogy a kórház gyógytornásza azt mondta, jó ez így. Bár az is igaz, az a gyógytornász azzal volt elfoglalva a velem töltött 10 perc több, mint felében, hogy neki már 15 perce lejárt a munkaideje és igazából mennie kellene. Így tehát a traumatológus adjunktus mutatta be nekem a helyes mankózási technikát (hisz neki is van tapasztalata), és konstatálta, hogy mennyire béna vagyok. És neki is a bal lába volt úgy eltörve, mint nekem, amire megint azt sikerült reagálnom: mondtam én, hogy barátok leszünk. Úristen, nőjek már fel!

Arra is megtudtam a választ, amit sokan kérdeztek: azért kellett műteni, mert a lábszártörést mindig műteni kell. Ha csak simán gipszelné, akkor 3-4 hónapig gyógyulna és sanszosan kacska lenne utána. Az én lábaim meg vannak annyira jók, és ügyesek, hogy vigyázzunk rájuk. Ezt persze nem a doki mondta, csak én hiszem magamról. És mivel belülről tart a szög, nem kell kívülről gipsz. Ami lássuk be, nyáron áldás. Illetve a sípcsontom a boka fölött, a szárkapocscsontom a térd alatt tört. Pont ahogy ráesett a hülye bicikliváz. 

Elbocsátott, én vártam kedves szállítóimra, akik 2 felé meg is jöttek.

Előtte még találkoztam Etelka néniékkel, mert ő is aznap jött kontrollra. Tök jól mozog és virgonc, sokkal jobb volt így látni, mint a kórteremben kiszolgáltatva. Hozott nekem az unokája, Milán kakaót. Volt ott egy nagyon előnytelen külsejű, ámde kedves beteghordó, akivel beszélgettem, és kérdezte, mit szól az ilyen szép fiatalasszony családja, hogy eltörte a lábát? És nagyon kedves volt, pl. beengedett a személyzeti mosdóba, mert látta, a nyilvános mosdó távolsága nekem hardcore lenne (2x50 méter legalább). Úgy látszik, a János Traumatológiai Ambulanciájára kell járnom, hogy megtudjam, nemcsak fiatal vagyok, de szép is.

Haza ugyanazok a betegszállítók hoztak, kedvesek voltak nagyon. Anyut ledküldtem Contratubexért, majd azzal kenegetem a hegeim.

Itthon aztán ért egy olyan virtuális pofáncsapás, ami miatt 2 órát csendben pityeregtem a monitorom előtt. Anyu nem értené meg, 4 legjobb barátnőmből 2 nyaral, 1 beteg, a negyedik költözik, én meg úgyse tudok most senkihez se elmenni, úgyhogy ezzel most tényleg nekem kell megküzdenem. Ez a pofon, illetve az a tudat, hogy a 6 hét az inkább 8-10: hát a mai estémet szívesen kihagytam volna. Jókedvem alulról nézi a béka seggét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.