Na, ma Fanni elment sporttáborba és este a barátnőjénél alszik, így van kis időm írni. Ez már kevésbé mókás post lesz.

Szombaton úgy hajnali fél 5 körül bejött egy nővérke (szintén Ági) és kérés nélkül belémnyomott egy fájdalomcsillapítót. Reggel aztán jött a nappalos nővér, Kati, aki adott újabb szurit úgy 8-9 felé. Kicserélte az ágyneműt és jó fej volt, a takaró mellé adott egy külön paplanhuzatot, hogy napközben ne kelljen a meleg takaróval takaróznom. Reggeli vizit (relatíve reggel: 9-10)  alatt kérdeztem a mogorva orvost, hogy mennyi fájdalomcsillapítót kaphatok egy nap? Azt mondta, ő 3-nál nem szokott többet adni. Hát klassz, akkor most estig ki kell húznom :( azt is kérdeztem, pontosan mi is van a lábammal? rámnézett flegmán, hogy: el van törve  lábszára, nem mondta a kezelőorvosa? persze, hogy mondta, jó fej volt, de a pörgésben nem volt arra ideje péntek éjjel, hogy leüljön 5 percre az ágyam szélére és elmagyarázza, kedves Ágnes, nézze, itt a röntgen, ezeken a helyeken törtek el a csontjai, ezért betettem a szöget és majd 6 hét múlva járhat. Figyeljen arra hogy..., ne ijedjen meg attól, hogy... próbálja azt, hogy... Erre sajnos nem került sor a hétvége során.

Reggeliosztásnál (kb 9-kor, hajnali 4 órai ébredés után vicces volt) kérdezte a nővér, teát vagy kakaót? Mondtam, teát kérek. Erre ő: hol a pohara? Hát, nincs poharam, péntek este biciklizni indultam, nem kórházba és még nem ért be a család... Erre felajánlotta, hogy a (félliteres) ásványvizes üvegembe tölti (amit még a Hevesi Kati lőtt az éjjel) mert abban már alig van. Klassz volt, a műanyag üvegben órákig nem hűlt ki... anyu reggel átvitte a Fannit a másik nagyanyjához és olyan dél körül ért be: akkor még meleg volt a tea... Elképesztő, hogy nincs egy műanyag pohár, amit ilyenkor oda tudnának adni a betegnek, amíg nem hoznak neki valamit...

A szobám 4 ágyas volt, rajtam kívül volt Etelka néni. Ő 80 éves, cukorbeteg, péntek délután leesett a cukra és elesett az utcájukban Érden, eltörte mindkét vállát...Szegényhez odament két fú "segíteni", hogy felálljon, de közben ellopták a tárcáját. Milyen ember az, aki egy beteg, elesett, segítéségre szoruló idős embertől képes bármit elvenni? Rossz a kérdés, hiszen ezek nem emberek, azt hiszem. De állatok sem. Valami torz mutációja az emberi fajnak és remélem, idővel a kipusztulás fenyegeti. Etelka nénit  bevitte a lánya az ügyeletre, ahonnan beirányították a János ambulanciájára. Szegény este 10 ig várt, mire kiderült, mi van vele, megröntgenezték a vállát, mondták, másnap megműtik.

Műtét előtt nem szabad ugye se inni, se enni, ő viszont cukorbeteg, ezért fontos lett volna, hogy rendszeresen egyen igyon... Kb. 3kor sikerült elvinni műteni...

Hozzá képest én piszok szerencsés voltam: igazán segítőkész emberek segítettek a balesetemkor, aztán a kórházban is gyorsan, flottul ment minden a vizsgálattal, a műtéttel. Nóra szerint ez a vonzás törvénye, mert én poztív vagyok és segítséget vonzottam be magamnak a bajban.

Összedrótozták Etelka nén mindkét vállát egy jó hosszú műtéttel és rögzítették mindkét kezét: ez azt jelentette, se enni, se inni, de inzulint beadni nem tud egyedül. A nővérek próbáltak jönni etetni, itatni, felültetni, de egy nővér ezt nem képes 24 emberre egyedül ellátni.

Nagyon kedves néni volt, nem panaszkodott, nem jajgatott, és főképp, nem horkolt! Beszélgettünk is de én szombaton elég kómás voltam, így gyakran elpilledtem.

Bejött a Nóra, megint hozott egy csomó mindent (túrórudit, humuszt, csokit, narancslét, bugyuta könyvet :) ) és akkor megjött anyu is a cuccaimmal, így lett poharam, evőeszközöm és még sokminden. Anyu utána elment a lakásomba is a cuccaimért és később jött vissza, de nagyon rosszul közlekedett. Bejött a Szilágy Kata is, hozott nekem gyümölcscukros édességet. Nem volt olyan finom, de biztos egészséges. 

A kedves Kati nővérrel beszélgettünk egy kicsit, neki még adtam volna HP-t, csak nagyon gyorsan lelépett én meg nem tudtam utána szaladni...

Az éjszakás nővér nagyon mufurc és barátságtalan volt: azt ígérte, fél 10kor visszajön cukrot mérni és nekem fájdalomcsillapítót adni, persze nem jött. OK, kevés a nővér, én tűrjek, de úgy tudtam eddig, hogy a cukorbetegeknél nagyon fontos, hogy rendszeresen mérjék a cukorszintjüket. Mogorva volt nagyon. Vasárnap hajnali 5kor arra ébredtem, hogy pár szobával arrébb egy valószínűleg kissé demens nénivel üvöltözik. De valami minősíthetetlen hangon. Tavaly áprilisban halt meg a 94 éves keresztmamám aki halála előtt kapott egy agyvérzést, ami az ő korában sajnos agylágyulást okozott és bizony voltak olyan pillanatai, amikor teljesen zavartan viselkedett. Ezt a nénit is behozták a traumára valami töréssel, de szegény nem nagyon tudta, hol van, kik az emberek körölötte, folyamatosan sápítozott a vékonyka hangján, rázta a rácsát. De miért kell olyat üvölteni egy ilyen állapotban levő betegnek, hogy "mama hagyja abba, emelje fel a ...-t, ha nem emeli fel, meg fog halni!" Miért kell ilyeneket beleüvölteni az arcába? Kérdeztem utána a nővért, hogy mi lett vele, mondta, kapott egy Rivotril injekcót. Ha valaki demens, vagy pillanatonként az, miért kell megalázni? Elég hamar nyilvánvaló volt nekem is, hogy a néni nincs teljesen észnél, miért nem kaphatott azonnal nyugtatót? Hol itt a méltóság? Szörnyű lehetett neki tiszta pillanataiban rájönni, milyen helyzetbe került, hogy kiszíjazták egy kórházi ágyban.

Jöttek lázat mérni, az enyém 33,6 C-t mutatott. Viccesen mondtam a nővérnek, úgy tűnik, kihűlök, erre kacagott egyet, hogy jaj, akkor maga azt a kis rosszat kapta. Tényleg vicces, de mi lett volna, ha tényleg lázas vagyok? és azt nem mutatja?

Vasárnap anyu behozta Fannit, aki nagyon aranyos volt, hozott nekem egy alvóállatot. Lehet, ennek is köszönhetően, de vagy 8 órát aludtam. Bejöttek Dettiék is, hoztak nekem sok buta pletyka és női lapot, amit én kértem, mert komolyabb témákban nem tudtam volna olvasgatni. És Detti mamája isteni sütijét, aminek nagyrészét Fanni ette meg :) Péter jó fej volt, kint ült a kórterem előtt, mert tényleg nem neki való egy női kórterem. Délután bejött Andrea, Feri és Pannus. szegény Pannika nagyon meg volt illetődve, hogy engem így lát, alig mert odajönni. Szerencsére Fannival örültek egymásnak. Anyuék aztán Andreáékkal mente haza. Másnapra ígérte anyu, hoz mankót, amit már nagyon vártam: lehet menni rendesen a WC-be és tudok segíteni Etelka néninek is inni.

Reggel bejött a Csaba Ákos, aki kérdezte, mit szólnék, ha ma hazaengedne? Elsőre nagyon meglepődtem, mert valamelyik hétvégi doki szerint csak a hétvégén engednek haza, én meg mondtam, hogy nem szerveztem senkit arra, hogy hazavigyen. Mondta a doki, hogy de van betegszállítás, úgyse tudok lépcsőzni, hazavisz a mentő! Mondtam, ez esetben ok, persze, hogy szeretnék hazamenni. Anyunak sms, hogy ne menjen a lakásomba cuccokért, hanem jöjjön a kórházba. Anyu 68 évesen smsbajnok. Kaptunk receptet a hasbaszúrós injekcióhoz (thrombozis ellen) és elméletben tudtam, hogy kell beadni. Anyu behozta a mankót, kicsattogtam a wc-ig de a 2x15 méterben nagyon elfáradtam. Jött  gyógytornász, aki kb. 5 percben mutatott 3 gyakorlatot és nagyon megdicsért, hogy milyen erős vagyok és milyen jól tűröm a fájdalmat. Bezzeg a szomszédban levő 20 éves lány, nem is tudja, miért akart az siklóernyőzni mert mindenen nyarvog. Etelka nénit párszor megitattam, amíg 3/4 4-re megérkeztek a betegszállítók, és némi zavar után (eltűnt az ambuláns/betegszállító lapom) elindultunk Mátyásföldre. Betegszállítók is Rádió Cafét hallgattak és tulajdonképpen vicces volt fekve átsuhanni a városon.

Ami a kórházi ennivalót illeti: a reggeli és a vacsora botrány (pár szelet fehér kenyér vagy mézzel, vagy párizsival, vagy májkrémmel, egészségtelen és hízlal) ebéd: szombaton paradicsomos káposzta volt (én ezt nem szeretem), vasárnap sült csirkecomb tésztával (ez finom volt) hétfőn spenótos tészta. Tészta szétfőtt. Se zöldség, se gyümölcs.

Senkinek nem kívánom, hogy kórházba kerüljön, de ha mégis, a mai tapasztalataim alapján a következő dolgokat vigye magával a kórházba (illetve vitesse be, ha baleset éri, mint engem) kényelmes pizsama vagy póló és fehérnemű, pohár, bögre, kés , villa, kanál, kiskanál. Tisztálkodószerek: tusfürdő, szivacs, dezodor, fogkefe, fogkrém. Fésű, hajkkefe, hajgumi. Fekvőbetegnél pohár és valami tál amibe köpni lehet fogmosáskor. Egy kis és egy nagy törülköző. Wc papír, papírzsepi.   Papír, toll, kisrádió vagy zenelejátszó, mobiltelefon és töltő (ha kezét tudja használni). Nedves törlőkendő (lehet frissítő de költséghatékonyabb a baba törlő, nemcsak popsit lehet azzal). Ennivalóban valami egészséges, gyümölcs, főleg fekvőbetegnél ne hízlaló csokit. Hűtőt ne igényeljen. Nekem pl. most nagy kihívás, hogy olyanokat egyek, amik egészségesek és nem hízlalnak és jóval kevesebbet, mint eddig, hiszen a sportos életformám most a 0 mozgásra redukálódótt. Na jó, félóránként 20 lábemelés... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.