A mentőautóban elég sokat bőgtem, de nem is azért mert fájt a lábam, hanem, hogy "hogy lehetek ekkora barom" "hogy lehettem ilyen f...sz", "most mindenkinek elrontottam a nyarát" "most kivel megy a Fanni Jándra és biciklitúrára" stb. Egy idő után a mentősök szóltak, hogy ezt most már hagyjam abba, megtörtént, bárkivel előfordul, sírjak amiatt (ha muszáj), hogy fáj a lábam, de ne a Fanni nyaralása miatt. Amiben lássuk be, igazuk volt.

Pikkpakk beértünk a kórházba kb.21h20-ra, betoltak az ambulanciára, nekem szerencsére semmit nem kellett várnom, pedig rengeten voltak. Állítólag akit mentő hoz, az előnyt élvez. Nagyon kedves asszisztensnők voltak, kaptam gyorsan tetanuszt, és levetköztettek a csuromvizes ruhámból (farmer ugye már kuka) és kaptam csini zöld lepedőt. Bugyimat is levágták (szerencsére ez sem a legcsinibb csipkés volt) mert amikor mondta a nővér, hogy óvatosan lehúzza (ami óhatatlanul a lábam mozgatásával járt volna) mondtam neki, ne szarozzunk, vágja le. Az ügyeletes orvos, dr. Csaba Ákos is mondta, ez bizony el van törve, röntgen és valószínű műtét. Röntgen valóban mutatta, hogy mind a sípcsontom, mind a szárkapocscsontom eltört. Vagy eltörött? Vagy eltörtek? Jaj... A kedves asszisztensnő (Kriszta vagy Zsuzsi vagy Marcsi, bongyor hajú) mondta, ne izguljak, a Csaba doktor hiperszuper és a legjobb és ő az életét is rábízná. Áttoltak az előkészítő-örzőbe. Nagyon sajnáltam a beteghordókat, amikor egyik ágyról a másikra kellett áttenniük és igyekeztem saját erőből átmászni (csak tartsák a rossz lábam majd én átmászok!)  mert milyen rossz lehet nekik ekkora súlyt emelgetni. Persze tudom, 100 kilós pasikat is meg kell emelniük, de akkor is...

Csaba doktor közben elmesélte, hogy ő 2009. májusban esett el a motorjával, ugyanígy eltört mindkét lábszárcsontja, itt műtötték, ugyanígy velőűrszegezés, és higgyem el, 6 hétig nem állok lábra. Ő ugyan 5 hét után műtött, de ülve. És nem, nem fogok dolgozni járni, mert a lefelé lógatott műtött láb nagyon fog fájni, amikor mankózom (milyen igaza volt!). Nem baj, akkor anyunál leszek onleány. A velőűrszegezés egyébként egy szuper találmány:

http://www.hazipatika.com/articles/Velouregszegezes_es_magneses_celzas?aid=20030919073613

Az előkészítőben megjelent az aneszteziológus, aki azt látta, hogy folyamatosan smsezek, mert persze a barátnőimnek üzentem, meg anyunak, Nóra mondta, hogy beugrik és hoz ami kell (pizsi, tisztálkodószerek). Hevesi Kati is ígérte, bejön, ha végzett a munkával, szegény, éjszakázott :( Idővel a barátnőim is kapnak posztot. Aneszteziológus kérdezte, küldök neki is sms-t? Mondtam, simán, csak adja meg a számát. Előtte mondta Csaba doktor, hogy epidurális érzéstelenítést kapok. Még időm sem volt megijedni, sose volt ilyen igazi műtétem, epidurál meg főképp nem, minden új volt. Még oda megérkezett a Nóra, hozott egy nagy táskát sokmindennel, igazán nagyon kedves. Mondta asszisztens néni, pisilni kellene a műtét előtt, így elvesztettem az "ágytál-szüzességemet". Kedvesek voltak, mert kimentek, hogy ne érezzem magam zavarban, mondták a Nórának, esetleg ő is menjen ki, de hát vele már 23 éve lassan, hogy barátnők vagyunk, egymás előtt pisilni nem nagy ügy.

Jött az aneszteziológus, hogy indulás, Nórát elküldtem valami innivalót venni mert azt mondták, utána szomjas leszek. Aneszteziológussal még viccelődtünk egy csomót, amikor mondta, ő az aneszteziológus, akkor mondtam, tudom, maga fog engem hátbadöfni. Erre ő: nem, magát hátulról döfködni a barátja fogja, én hátbaszúrom. Betoltak valahová, ahol felültettek, előre kellett hajolnom, kicsit simogatta a gerincemet, majd mondta, jó gerincem van és 3x le fogja mosni, ne ijedjek meg. Már miért ilyednék meg a hátmosástól? Imádom, ha a hátamat kurkásszák. Amikor eddig jutottam, mondta, kész is vagyunk. Mi van???? Ennyi volt? Semmit nem éreztem! Vagyis azt, hogy a lábaimat nem érzem, ami egyszerre volt furcsa, és csodálatos: hiszen nem fájt. Ettől kezdve vidám beszélgetést folytattunk mi 3-an, az aneszteziológus, az asszisztáló orvos (aki azt mondta, Jánosnak kívják és ez most a másodállása, egyébként az ambulancián rendel) és én. Volt szokásos ügyvéd -orvos fricska, de nagyon kedvesek voltak. Amikor betoltak a műtőbe, kérdezte az aneszteziológus, kérek-e még valamit, mondtam: egy puszit a homlokomra, ami tényleg jól esett volna (basszus, életemben először műtenek!) de sajnos megtagadta, mert hogy én, mint ügyvéd, biztos beperelném zaklatásért. Úgy sajnálom, hogy nem emlékszem az aneszteziológus nevére, honnan lehetne megtudni?

Csaba doktor kérdezte, hogy minden ok-e, mondtam persze, de nem lehetne egyúttal egy kis zsírleszívást is megejteni, ha egyszer már műtenek? mondták, azért ez nem így megy. Aztán megkérdeztem, milyen nehéz egy ilyen szeg, nem értették, miért kérdeztem hát, hogy hány kiló túlsúlyt lehet ráfogni? Mondta, 100 grammot... Nem sok.

Elkezdődött a műtét, tettek elém egy ilyen zöld függönyt, hogy elválasztódjon a műtéti terület a többi részemtől. Békésen zajlott, fura volt hallani a kalapálást, gondolom, akkor verte bele a szöget a csontokba. Egyszer vicces volt, a bal kezem kicsit átcsúszott a függöny alatt és éreztem, hozzáértem valakihez. Én rögtön: basszus, megfogtam a doki kezét! Még betegen sem tagadom meg önmagam? De furcsa volt, és nem értettem, hogy miért nem húzza el. Odanéztem, és láttam, a saját bal combomat fogdosom, de mivel totálisan érzéketlen volt, nem éreztem, hogy saját magam fogtam meg. Meg voltam arról győződve, hogy ez a meleg "hús" máshoz tartozik.

Amikor vége lett a műtétnek, betoltak a szobámba, már ott volt a Hevesi Kati. Ők is hoztak inni, aztán elmentek, mert nagyon fáradt volt. Mondta, a Zobi hozta be és fel alá rohangált folyosón, hogy engem keresnek :) Még benézett Csaba doki, hogy jól vagyok-e, mondtam próbáljak meg aludni, amíg hat az epidurál. Nagy nehezen elaludtam. Folyt. köv.    

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.