Eltelt egy év... Ma egy éve volt az a szörnyű vihar éjjel, ami meghatározta a tavalyi nyaramat, és amikor széttört a bal lábam. A 20. hét óta nem nagyon írtam, mi is történt azóta lábilag? A mankót elhagytuk szeptemberben, ősztől jártam rendesen gyógytornázni. Eleinte nagyon béna voltam és az utcán megelőztek az öreg nénik... Az ugrálás és a futás nem nagyon ment eleinte (és sajnos azóta sem). A januári kontrollon beparáztatott a doki, hogy nem forr rendesen a csont és ha 3 hónap múlva is így lesz, gondolkozzunk el a csontplasztikán: csípőlapátból csont ki, sípcsontba csont be. Ettől eléggé megijedtem, annyira, hogy elmentem gyorsan a Sükösd Zsuzsi apukájához, aki nagy tudású traumatológus, és azt mondta, ez hülyeség, amit a Jánosban hallottam. Ez egy nagy törés volt, aminek a rendes-teljes gyógyulási ideje 2 év és én szépen haladok, sportoljak, hogy izgassam a csontsejtecskéket a szaporodásra. Nóra apukája (szintén sebész) is ugyanezt mondta pepitában és ő még írt fel D vitamint. Én pedig sportoltam, sportoltam. Az áprilisi kontrollon már meg sem említették a csontplasztikát (mondjuk kb. 5 percet foglalkoztak velem úgy 6 óra várakozás után, rettenetes hely a János traumatológiai ambulancia). Ezután abbahagytam a gyógytornát, mert Vercsi szerint már nem nagyon lehet vele mit tenni, érdemi javulás csak akkor lesz, ha megszabadulok a csavaroktól és szögektől. Most kell majd visszamennem az egyéves kontrollra, persze, csak ha elérem végre a dokit és megtudom, mikor rendel.

Azóta is rendesen biciklizek, sokat (eddig a napi maximumom 90 km volt :) és az izmok remekül bírják. A térdem viszont fáj mert valamit nyomnak ott a csavarok. És futni továbbra sem tudok, csak valami elképesztő béna kacsázós mozgással, mert fáj a térdem, ugrálni szintén nem. Furcsa volt úgy Shantel koncertre menni, hogy nem tudok ugrálni. Nagyon várom már, hogy kiszedjék a fémeket, remélem, nem muszáj jövő nyárig várnom. Egyszer már arról álmodtam, hogy futok, és könnyedén, lazán... ez most olyan távolinak tűnik még.

Viszont ma lesz este a 20 éves érettségi találkozónk és oda simán magassarkúban megyek (na jó, nem tűcsuka, de van sarka). Tavaly nyáron nem gondoltam volna, hogy újra gond nélkül fogok ilyenben járni. Elég az, hogy öreg vagyok, szerencsére már nem roki :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.