Ez a 3 hónapos (és még nincs teljesen vége) mozgáskorlátozottság türelmesebbé tett. Vagy mindig is az voltam és most veszem észre, hogy az emberek türelmetlenek?

Szerdán amikor beértem a kórházba (10 körül, mert tudtam, reggel korán úgyis mindenfelé jár a doki) kiderült, hogy a gyermeksebészetre kellett mennie operálni. Hát jó leültem, olvasgattam. Az egyik oldalamon egy középkorú fickó ült, aki időként pattogott, hogy amikor eltört a keze, akkor is reggeltől este fél 11-ig ült itt és a felesége majdnem elvált tőle. Aztán mások is pattogtak, hogy milyen dolog az, hogy a doki nem itt az ambulancián van és minket lát el? Én meg mondtam, hogy de hát egy gyereket műt és a gyerekek nagyon fontosak! Fontos, hogy jól megcsinálják és ő egy ügyes sebész. Erre replikáztak, hogy de mi is fontosak vagyunk. Persze, de mi felnőttek vagyunk, mindannyian táppénzen, tehát nem rohanunk sehova és mindannyian tisztában vagyunk a magyar egészségügy helyzetével, hogy kevés az orvos és így várni kell. Egy gyerek előtt meg még egy csomó dolog van, ha én sántítok egy picit (nem fogok szerencsére) az nem akkora gáz, mintha egy gyerek sántikálna. Attól, hogy hergeljük magunkat, még nem lesz jobb. Nem egy méznyalás egy traumatológiai ambulancián eltölteni órákat, de mindannyian tudjuk, hogy ez benne van a pakliban és nem értem, miért gondolják azt mások, hogy ha magukat hergelik, akkor jobb lesz. Amikor visszaért a doki, hívogatta be az embereket, a középkorú volt kb. a 2. Volt egy alacsony fiú, aki többször elmondta, hogy ő reggel 7 óta ül itt és 1 hete levágta az ujját és a Csaba doki varrta vissza. Mondtam neki, hogy milyen mázlis, hogy egy kézsebész volt az ügyeletes! Szerintem fel sem fogta a szerencséjét, asztalos vagy burkoló volt, elég egyszerű darab.

Aztán engem behívtak, én meg mondtam a dokinak, hogy lehet, megvernek a betegek, mert hogy ők korábban jöttek, mint én és mégis engem hívott be. Mondta ez nem igaz, mert nézzem meg, sorban vannak az ambuláns lapok és rá van írva, mikor jelentkeztem be. Én meg mondtam, hogy van egy fiú, akinek 1 hete ő varrta vissza az ujját és már 7 óta itt ül stb. de ő sehol nem találta a lapját. Kiderült, valamit elkavarhatott a nőci, aki a bejelentkezéseket intézi. Kinyomtatta újra és utánam őt hívta be.

Azt hiszem, tényleg van abban igazság, hogy mindenki azt kapja, amit érdemel: ez a fiú is várhatott volna napestig és hergelhette volna magát ha nem találkozik velem. Mert annyi esze nem volt, hogy szóljon. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.