Ma voltam a 12 hetes kontrollon. A röntgenen még szépen látszik a törés, bár a szárkapocscsont sokkal szebb, mint a síp. De szerencsére nincs elmozdulás vagy fémlazulás. 

Itthon már eddig is mankó nélkül közlekedtem, de most leteremtett a doki, hogy az utcán is és mindenhol hagyjam el. Mert akkor tovább fogok sántikálni. És hiába hivatkoztam arra, hogy így legalább átadják a buszon a helyet. Nem hatotta meg :( Szóval, bye bye mankó! És most ezerrel lehet (na jó, fokozatosan) biciklizni és úszni. Futás, tenisz még nagyon messze van :( Ez azt is jelenti, vége a táppénznek, a jövő héttől már teljes gőzzel irodázok. Fura volt, a múlt héten felvettem az átmeneti kabátomat, és a zsebében találtam egy post-it - et. Olyanok voltak rajta, hogy hajcsatt, lakk, rúzs. Fanniék június 5-i fellépésére kellett vásárolnom egy csomó mindent, mert én voltam a sminkes. És elég hideg volt. Aztán előadás után bő 10 nappal eltörtem a lábam, teltek múltak a hetek, és én újra járok, ellenben újra kell a kabát is. Elég rossz érzés. A nyár kimaradt teljesen. Jövőre viszont szuper nyarunk lesz! 

Kicsit rossz a kedvem, mert Rovinjba akarunk menni pénteken 3 napra, és végig esőt mondanak. Úgy meg mi értelme? Majd csütörtök este döntjük el.

Patrick megint hozott egy csomó gyümölcsöt és mivel nem akarom, hogy ránk rohadjon, csináltam sütit: 2 joghurt, 3 pohár liszt, 1 pohár cukor, 1 vaníliás cukor, 3 tojás, 1 csomag porélesztő, összekeverni, majd belekevertem 3 kockára vágott almát és 3 karikára vágott banánt. Bele egy formába (én most pie formába tettem) és kb félóra sütés. Szerintem finom nagyon. Otthoni süti, olyan kis csúnya de finom.

Holnap hülye napom lesz: délelőtt le kell mennem a háziorvoshoz az utolsó táppénzes papírokért, majd délután gégészetre aztán este még jön a gyógytornász. Gégészetre immár 4. hete járok:( nekem is találtak ugyanolyan staphylococcust a torkomban, mint Andreának. Pedig nem is csókolóztunk. Remélem, holnap az lesz az eredmény, hogy az egy hetes antibiotikus kezelés hatott és eltűntek a gonosz bacik.

Ideje lenne már rögzítenem a majd' 3 hónapos kényszerszabadság alatt felgyülemlett gondolataimat. Barátságaim a helyükre kerültek, az biztos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.